Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kávé szaporítása és nevelése

A kávétermés legnagyobb részét az Etiópia 1350—2000 méter magas területein őshonos Coffea arabica cserje adja. Ez a faj vadon tenyészik még Afrika és Arábia trópusi vidékein. Kis százalékban más kávéfajok is szerepelnek a trópusi szállítmányokban terméseikkel, így a C. canephora, C. liberica, C. excelsa és a C. stenophylla. A világ trópusi vidékein hatalmas területeken foglalkoznak jól jövedelmező termesztésével.

Jelentősebb termesztőterületek nagyság szerinti csoportosítása: Dél-Amerika (a világ termésének közel 70%-a innen származik), Afrika, Közép-Amerika, Ázsia és Óceánia. A legnagyobb kávéültetvényeket Brazíliában találhatjuk. A világ kávéjának majdnem a felét itt termesztik.

A buzérfélék (Rubiaceae) családjába tartozik. A vadon tenyésző trópusi rokonok között sok a haszonnövény; az ipekakuana és kinin gyógyszerek mellett festő-, cserzőanyagokat és értékes faanyagot szolgáltatnak.

Hazánkban élő vad rokonai a fehér virágú mügék csoportja. Ezek közül ismertebbek: a szagos müge (Asperula adorata) és a sárga és fehér virágú galajok. A közönséges kávéfának két változata ismert; a C. arabica var., arabica és a C. arabica var. bourbon. Az első az elterjedtebb, a másik gyenge, alacsony növekedésű, szélesebb levelű változat.

A kávé 1—3 m magasra fejlődő kis örökzöld fa vagy bokor. A hajtások először zöldes színűek, simák, a második évtől sárgásbarna fásodás indul meg, ettől kezdve a héjrész sűrűn felrepedezik. Törzse egyenes, rajta sok szabályos, vízszintesen álló oldalág fejlődik. Ezek az ágak a későbbi években a termések súlya alatt ívesen a föld felé hajlanak.

A bőrszerű levelek ép szélűek, fényesek, hullámos felületűek, méretük 12—15 x 6 cm. Széles lándzsa alakúak, örökzöldek, a hajtásokon átellenesen helyezkednek el. Sugaras szimmetriájú virágai kellemes jázmin illatúak, fehérek vagy krémsárgák. A levélnyelek tövében örvösen, nagy tömegben nyílnak; rövid kocsányokon helyezkednek el, vagy szorosan a vesszőkhöz tapadnak. A párta ötcimpás, a cimpák oválisak. A virágok hímnősek, porzókat és termőt is tartalmaznak; a porzók rövidebbek a sziromleveleknél.

Csonthéjas terméseit kívülről éretlenül haragoszöld hús borítja, ami az érés folyamán megpirosodik, majd lilás, kékesfeketére színeződik. Az 1—1,5 cm hosszú termések megnyúlt gömb alakúak. A csonthéjas termések, a kávé-„babok" 8,5—12,6 mm hosszúra fejlődnek. A terméshúsban rendszerint két mag fejlődik, ritkán egy is lehet — ez gömb alakú —, amit eredetileg „gyöngykávénak" neveztek.

Magvetéssel, oltással és dugványozással szaporíthatjuk. Legáltalánosabb szaporítás a magvetés. A magvak csírázóképességüket csak rövid ideig tartják meg, ezért frissen vessünk. Néha előfordul az is, hogy a frissen érkezett kereskedelmi nyers kávé is csíraképes. Az apróbb méretű magokat válogassuk ki — ezek általában az arabica faj terméseiből származnak. Homokos, laza talajban, 25 °C körül gyorsan csíráznak. A magvetéseket a gránátalmához hasonlóan üveglappal védjük a kiszáradástól. Csírázás után, a 2—3 lombleveles csemetéket egyenként ültessük cserepekbe, nagy humusztartalmú, tápanyagban gazdag, gyengén savanyú kémhatású talajkeverékbe. A földet hazai származású tőzeggel savanyíthatjuk. Az átültetés során gyökereit óvjuk a sérülésektől.

Az oltás a gyenge termésű fák javítására szolgál, és (a dugványozás mellett) a különlegesen jó minőségű típusokat is szaporíthatjuk így. Vastagabb törzsű alanynövényeket válasszunk. Legjobb módszer a hasítékoltás. A visszametszett alanyok hasitékába egy vagy két oltóvesszőt illesszünk. Az oltóvesszőket lehetőleg egyenesen felálló hajtásokról szedjük, az érettebb, fásodott részekről. A bekötözés után párás, meleg helyen tartsuk oltványunkat a kihajtásig.

A hajtások félfás részei jól gyökeresednek, így dugványozással is szaporíthatjuk. Hazájában ezzel a módszerrel alanynövényeket állítanak elő. Azokat az egyedeket érdemes így szaporítani, melyek termés és egyéb tulajdonságaikban kiemelkedően szerepelnek. A két felső levél meghagyásával (ezek felét eltávolítva csökkentsük a párolgási felületet) 3 ízközös (nóduszos) darabokat vágjunk, és ezeket 5—6 cm homokréteggel borított komposztföldben gyökereztessük. Gyökeresedés alatt a jó eredés céljából nagy páratartalmat és 24—26 °C-ot kell fenntartani.

A magcsemetéket és a nyár folyamán a szabadban tartott növényeket az erős napsütéstől és széltől védeni kell. A szükséges félárnyékot vagy magas árnyékot lécekből, nádból készített rácsozattal biztosíthatjuk, de magas fák árnyékában is megfelelőek a fényviszonyok. A kávéfákat egész éven át szobában is tarthatjuk. Ebben az esetben télen vagy meleg szobában, napfényes helyen teleltessük, vagy jól szellőző, 10 °C körüli helyiségben, ahol csökkentett öntözés mellett károsodás nélkül, nyugalmi állapotban vészelik át a téli hónapokat. Az utóbbi módszer ajánlatos a nyáron szabadban nevelt fáknál is. Az egészséges, jól fejlett fák rövidebb ideig a fagypont körüli hőmérsékletet is elviselik, de a fagytól óvjuk meg őket. A kávé hazájában nagy humusztartalmú, jó vízáteresztő képességű, középkötött talajokon jól fejlődik. Legjobban a vulkanikus eredetű területeken és az erdőirtásokon díszlik. A savanyú (4,2—5,1 pH) talajokat kedveli, ezért a földkeverékbe savanyú lombföldet vagy tőzeget tegyünk. Melegágyi föld vagy komposzt, érett trágya és tőzeg keverékéből jó talajt készíthetünk. A hazai talajok és az öntözővíz általában sok meszet és lúgos anyagokat tartalmaznak, ezért ajánlatos esővízzel vagy lágyított vízzel öntözni növényeinket. A talaj nagy mésztartalma következtében viszonylagos vashiány léphet fel, ami gyenge fejlődést és levélsárgulást is okozhat. A talaj pH-ját úgy ellenőrizhetjük, hogy sósavat cseppentünk rá, pezsgés esetén új, savanyú kémhatású földbe ültessük át a kávéfákat. Tápanyagigényes növények, ezért a vegetációs időszakban rendszeresen öntözzük trágyalével és tápoldattal, főleg termő állapotban.

A kávéfa vízigényes. A legtöbbet termő trópusi vidékeken az évi csapadék mennyisége 2000—3000 mm, ami 4—5-szöröse a hazánkban hulló csapadéknak. A vízigény a virágzási időszakban erősen megnő. Az edényekben tartott növényeinket rendszeresen, bőven öntözzük.

A kis fák már fiatal korban szép szabályos koronát nevelnek. Metszés nem szükséges, de ha oldalágai túl hosszúra fejlődnek, visszacsípéssel megállíthatjuk növekedésüket. A kávéfák leggyakoribb rovar kártevői a gyapjastetvek, pajzstetvek és takácsatkák. Gombás betegségek általában nem veszélyeztetik. A gyapjastetveket és pajzstetveket lekaparással, lemosással (káliszappan) távolíthatjuk el, de a forgalomban levő permetezőszerek is eredményesek. A permetezés mellett a rendszeres kénporozás is megvéd a takácsatkák ellen. A pajzstetvek és gyapjastetvek szemmel is jól felismerhetők, a takácsatkák jelenlétére a sodródó és kifehéredő levelekről és a fonáki részen jelentkező pókhálószerű bevonatokról következtethetünk.

A szobában vagy a szabadban tartott magnövények a 4. évben kezdenek virágozni és teremni. Az oltványok már a 2—3. évben teremnek. Az első évben a nagyszámú virágból csak néhány termés fejlődik, de a további években a termések száma fokozatosan növekszik. Ha egyenletes feltételek között tartjuk a növényeket, a virágzás folyamatossá is válhat, így az egész év folyamán együtt találhatók rajta virágok és termések. A virágzás jellegzetes időszaka azonban július—augusztus hónapokban van. Az arabica faj virágai öntermékenyülők, gyorsan, 24—36 óra alatt elvirágzanak. A beporzást a szél és rovarok végzik. Nálunk általában mesterséges beporzás nélkül jól kötnek. Terméseiket hazánkban is beérlelik. A virágzástól a termések beéréséig 6—9 hónapra van szükség.

A haragoszöld termések fokozatosan megpirosodnak, majd továbbra is a fán maradnak, kékesfeketére színeződnek. Az érett, foltoktól mentes, piros terméseket kell leszedni. A hosszú ideig tartó túlérés rontja a kávé minőségét. A hazánkban beérő termések magjainak minősége hasonló a trópusokon termelt kávééhoz. A termést borító piros terméshús csípős, savanykás-édes ízű, ehető. A leszedett piros termések hosszú feldolgozási folyamaton jutnak keresztül, amíg kereskedelmi nyers kávé formájában piacra kerülnek. A feldolgozás két formája: a nedves és száraz kezelés. A hús zúzása és eltávolítása után a magokat mossák, majd fermentálják (18—80 óráig) és újra átmossák. Napon (9—10 napig) vagy mesterséges hőmérsékleten (néhány óráig 80—85 °C-on, majd 75 °C-on, összesen 20—24 óráig) szárítják. Száraz kezeléskor a szárított húst mechanikusan távolítják el. 5 kg érett gyümölcsből 1 kg nyerskávét lehet előállítani.

Kis fáink magjait fonnyasztás, szárítás után könnyen letisztogathatjuk. Fáradozásaink gyümölcse az illatos, saját termésű kávé.